A bankkártyák többféle biztonsági kódot is használnak annak érdekében, hogy ne lehessen visszaélni velük.
A CVC1 (card verification code) vagy CVV1 (card verification value) a kártya mágnescsíkján található titkos kód, amit a terminálok automatikusan leolvasnak. Ennek az ismerete bizonyítja a bank számára, hogy a bankkártya fizikailag is jelen van a vásárlás helyén. Sajnos a kód a kártya klónozásával másolható.
Az érintés nélküli vagy chipes kártyáknak más ellenőrző kódjuk van, pl. iCVV vagy dinamikus CVV.
Az ezeknél ismertebb CVC2 vagy CVV2 kódot a neten szokták kérni vásárlásokkor. Ezek nincsenek tárolva a mágnescsíkon vagy más helyen, ismeretük azt bizonyítja, hogy nem csak a kártyaszámot tudod, hanem a kártya túloldalán lévő kód utolsó 3 (esetenként 4) számjegyét is. Ez a kód nem számolható ki algoritmikusan, egyszerűen egy véletlen kód, amit a bank össze tud vetni a nála tárolt kóddal, hogy helyes-e. Mivel a bankkártyán látható információk így alkalmasak netes vásárlásra, fontos, hogy óvjuk ezt a kódot az avatatlan szemek elől. A legjobb, ha feljegyezzük magunknak, és utána leragasztjuk, hogy a vásárlásaink során mások ne tudják lenézni.
